Kecskesajtot Kecskéséktől: október 2011

2011. október 30., vasárnap

Bemutatkozás még egyszer

Nyájas Olvasóink!

Itt az ideje, hogy végre rendesen bemutatkozzunk, a blogot ugyanis a gyermekeink hozták létre meglepetésképp, én csak szűkre szabott időmben szoktam gyorsan írni valamit.

A főszereplők:

Tamás, a gazda

Marika, a sajtkészítő és blog-író

Ági lányunk, aki a reklám- és marketing manager szerepét tölti be

A képeken remélhetőleg még szerepelni fog két másik lányunk, az ő férjeikkel és gyermekeikkel, a 4 (már majdnem 5!) fiúunokánkkal.

Tehát, mint már az elején írtuk, Ságvárra költözésünk után ünnepelte férjem az 50. születésnapját, amire mi, többiek viccből vettünk egy kecskét. Ehhez tudni kell, hogy Tamás mezőgazdász, és mindig is állatokat szeretett volna tartani, de ezt Siófokon nem tehette meg. Mivel egy kecske nem kecske, követte őt a többi, és jelenleg itt tartunk:

Folytatása következik holnap!

2011. október 13., csütörtök

Programok

Ha minden jól megy, sikerül beindítanunk az üzletet nem "csak" az egyéni vásárlók felé, hanem szállodák, éttermek, borászatok felé is:

Holnapra rendelt a Szent Kristóf Pincészet nagyobb mennyiségű sajtot, amit ma fogok csak tudni megcsinálni a Kométa rendelése miatt, ők 24 darabot rendeltek.

Október 22-én, szombaton 10 és 14 óra között a zamárdi Hotel Wellamarin-ban tartanak Gourmet sajthétvégét, amire minket is invitáltak eladni, kínálni, bemutatni a sajtokat, mesélni a készítéséről.

Október 28-án pedig a siófoki Mala Garden Étteremben lesz borvacsora, ahol az ételek között megtalálható a mi tarkaborsos kecskesajtunk is.

Az ősz a borok, a finom ételek és a gasztronómiai rendezvények évszaka, csak sajnos ilyenkor van egyre kevesebb sajtunk, de igyekszünk minden igényt kielégíteni.

2011. október 8., szombat

Vásár után

Hát, nagyon jól sikerült ez a nap! Nagyon féltünk, hogy esni fog, mivel nincs sátrunk, de hála Istennek délelőtt nem esett. Viszont nagyon hideg volt, téli dzsekiben majdnem megfagytam.
A vevők is álmosan kezdtek szállingózni 8 óra felé. A kürtőskalácsos szólt, hogy odaköltözhetnénk hozzájuk, mert úgy csak fele a helypénz, és - mivel amúgy is el akartunk jönni a kapuból,- átköltöztünk az "ételek utcájába". Nem volt rossz döntés, mert a sült kolbász illatára sokan arra vették az irányt. Először csak nézelődtek, érdeklődtek, kóstoltak, aztán egyre többen vásároltak is. Új fűszereinknek hála, még sosem vittünk ennyi és ennyiféle sajtot, és kb. 5 kg-ot sikerült eladni! Szegény Kométának nem sok maradt, de máris gyártom a következő adagot! A novemberi vásárra pedig már mézeskalácsot is viszünk!