Ez-az

Először is mindenkit megnyugtatok, hogy a gida jól van, összeforrt a csontja. Egy picit rövidebb ez a lába, mint a többi, de hát milyen jó, hogy ezen kívül még van neki három!

A múlt héten sikerült készítenem 6 db sajtot, ma pedig négyet. Sajnos még elég kevés a tejecske, csak az a mienk, amit a gidák meghagynak. A 6 db-ot tavalyi törzsvásárlóknak ajánlottam, a ma készített még gazdára vár,
2 db chilis, 2 db metélőhagymás. Kedden-szerdán talán már jó lesz.

Itt még a formákban vannak, de azóta már a sólében. 2 napig szárad, aztán lehet csomagolni.

Igazából ma két másmilyen receptet szeretnék megosztani az olvasókkal, végtére is gasztroblog vagyunk, nem muszáj csak  kecskesajtról írni! A héten Drága Jó Nagymamám szakácskönyvét nézegettem, és találtam egy nagyon olcsó, nagyon finom, nagyon gyors krumplifánkot, amit azonnal el is készítettem. Sajnos elfelejtettem lefényképezni, de még szép is!
5 dkg zsírt vagy 7 dkg vajat felolvasztunk a tűzhelyen. Hozzákeverünk 15 dkg lisztet, kicsit kevergetjük, míg el kezd pirulni, majd levesszük a lángról és folyamatosan kevergetve hozzáadunk 2,5 dl vizet. Ezután visszatesszük a lángra és kicsit kevergetjük, míg összeáll és elválik az edény falától. Olyan lesz, mint a képviselőfánk tésztája. Hozzákeverünk 25 dkg főtt áttört krumplit (nekem volt maradék a hűtőben, így ez azonnal le is hűtötte), 1 egész tojást és egynek a sárgáját, fűszereket (én sót, borsot és pici szerecsendiót tettem bele), majd a robotgéppel összekevertem. Az egész nem tartott 10 percig. 3-4 cm átmérőjű golyókat formáztam vizes kézzel, és forró zsírban kisütöttem. Mi teával ettük vacsorára, de bármilyen mártásos húshoz is kiváló köret! Az összetevőkből a zsír, a tojás és a krumpli saját termék!

Ma pedig kelt hájas tésztát sütöttem.
Először is a már megdarált hájat ( 50 dkg) kivettem a hűtőből és a radiátorra tettem, hogy kenhető legyen.
Elkészítettem a kelt tésztát: 2 dkg élesztőt 1 dl langyos tejben 1 kiskanál cukorral felfuttattam. Ezalatt a robotgépbe beletettem 70 dkg lisztet, 1 evőkanál ecetet, 1 tojást, 1 mokkáskanál sót, 1 evőkanál cukrot, 3 evőkanál tejfölt, és a már felfutott élesztőt. A mikróban picit meglangyosítottam 1 bögre buborékos ásványvizet (szódavíz helyett), és azt használtam folyadéknak tej helyett. Ettől sokkal könnyebb lesz a tészta.
Bele is ment a 2,5-3 dl, nem túl lágy kelt tésztát kell kapnunk. Kelesztőtálban duplájára kelesztettem, majd átgyúrtam, kisodortam és rákentem a hájat. Ezután felcsavartam, mint a bejglit, a nyújtófával kicsit megütögettem, és kisodortam, gyúródeszka-nagyságúra. Összehajtottam a következőképpen: balról középig, jobbról középig, alulról is felülről is középig. Utána kettéhajtottam, mint egy könyvet, és letakarva fél órát pihent. Újra sodrás, hajtogatás, pihenés, összesen háromszor. A negyedik sodrásnál ujjnyi vastagra nyújtottam, kb. 8x8 cm-es négyzetekre felvágtam, felébe szilvalekvárt, felébe birsalmalekvárt (ajándék a szomszéd Lóránt barátunktól, nagyon finom!) tettem, és háromszög alakúra hajtottam. 200 fokra állítottam a sütőt, amíg melegedett, még kelt a tészta a tepsiben. Közben megkentem tojással, megszórtam darabos dió-kristálycukor keverékével, és megsütöttem. Íme a végeredmény:

Nagyon finom, leveles, omlós! Talán bonyolultnak tűnik a sok hajtogatás miatt, de közben mindig lehet valami mást csinálni.
Jó étvágyat!

Eltörött a gida lába

A nagy hidegre való tekintettel a téglából készült istállóba hoztuk be az ellő kecskéket, és Mátyást, a lovat is.
A gidák mindenhol ki- és átférnek, így történhetett, hogy az egyiknek Mátyás véletlenül rálépett a lábára, és eltörött. Tavaly már volt egy hasonló eset; Sántika lába beszorult valahova és eltörött. Kérdeztük az állatorvost, sínbe rakjuk-e, összeforr-e? Azt mondta, próbáljuk meg, aztán vagy összeforr, vagy nem. És összeforrt! Már csak a neve emlékeztet az esetre. Ezért ma délelőtt az étkezőnkben lábmentő műtétre került sor: a gida lábát két savanyúság-leszorító pálcikával sínbe tettük, és szorosan bekötöztük.

Reméljük, összeforr, bár Tamás szerint a combnyak is el van törve, és azzal nem tudunk mit kezdeni. Vajon összeforr magától?
Így most van egy kis Bice-bócánk.

Születnek a kiskecskék!

Szeretettel köszöntök minden olvasót, és elnézést a hosszú szünetért, de nagyon kevés volt az időm. Munka mellett iskolába járok, plusz a háztartás, a karácsony előtti időszakban pedig "felesleges" időmben mézeskalácsot készítettem. Íme pár fotó:
 

A mézesek zömét ajándékba készítettem, de a gyertyatartókból adtam is el.
Az utolsó kecskesajtot december elején készítettem, aztán már nem volt tej. Nagyon sokan keresték utána is, ezért most örömmel jelenthetem, hogy születnek a kiskecskék!
Ez pedig azt jelenti, hogy várhatóan február közepén már tudok sajtot készíteni!
Ma is született három gida, így már hatan vannak. Természetesen lefotóztam őket, sőt ma majdnem az ellést is, csak mire kiértem már meg is születtek.

A második gida születése

Rozi és az ő ikrei

Őzi és kicsinye

A többiek csak néééézik

Soványka és picinye

Szilvia és gidája

Szürke a kis fekete kölykével

4 napos vagyok

A kis kedvenc

Február elején és még márciusban is fognak kiskecskék születni, úgyhogy várhatóan sokkal több sajt készül, mint tavaly.
Remélhetően ezentúl gyakrabban fogok jelentkezni mint eddig, és hírt adok az első sajtok elkészültéről illetve bemutatom az újabb gidákat.

Egyik szemem...

...sír, a másik meg nevet. De azóta már a sírós is mosolyog!
Rögtön megmagyarázom. Két hete nem írtam, sok volt a dolgom, ezenkívül készültem a vásárra. Hála Istennek, sok tej volt, így sok sajt is lett. De régi vágyam volt, hogy mézeskalácsot is készíthessek a vásárra.
Mindig szoktam karácsonyra sütni, de mióta Ságváron minden évben van "Süssünk együtt mézeskalácsot" program az adventet megelőző hét szombatján, kedvet kaptam, hogy a megszokott karácsonyi díszeken kívül mást is készítsek. Így már készült mézeskalácsból házikó, vonat, gyertya- és mécsestartó, adventi koszorú, stb.
Mivel Ságváron havonta ismét van vásár, szerettem volna a régi vásárok hangulatát feleleveníteni azzal, hogy mézesbábokat is árulunk. A múlt héten éjszakába nyúlóan készítettem a mézesbábokat, és előre örültem, hogy fognak neki örülni az emberek. Hát ez nem jött be. Talán 4-5 darabot adtunk el.

 A másik szemem azért nevet, mert kecskesajtból viszont rekordmennyiséget adtunk el! Volt olyan vevő, aki 8 db-ot vásárolt!

A sírós szemem pedig azért mosolyog, mert a lányom vitt Pécsre a mézesbábokból, és a munkahelyén nagy sikert aratott!
Én nagyon szeretném hogy a vásárokon a kínai meg "erdélyi" árutömeg mellett (nem mondom hogy helyett, mert azért ez is kell) a helyi kistermelők portékái legyenek többségben! Hogy ott legyen a helyi tejtermelő, fazekas, méhész, a saját zöldség-gyümölcs termését áruló nénike, meg az a sokk értékes hobbit űző helybéli vagy környékbeli ember!
Azért nem adom fel. A decemberi vásárra is készülök mézeskaláccsal!!!

Mátyás története

Tamás a Dunakanyarban, Dömösön született, és ott is élt 12 éves koráig. Édesapja hajóskapitány volt, sokszor volt úton. A szemben lévő házban lakott viszont Bátyus, édesapja testvére, aki napi munkája mellett
gazdálkodott. Volt traktorja, lovaskocsija és voltak lovai. Tamás örökké ott volt, ha segíteni kellett, ha mentek valahova, hajtotta a lovakat. Egyszer kiscsikó született. Bátyus azt mondta: " na öcsém, ez a csikó a tied lesz!"  Tamásnak ezentúl minden reggel  és iskola után oda vezetett az első útja. Ápolta, gondozta a kiscsikót. Egyszer azonban hiába ment - a csikót eladták. Ezt az esetet egész életében sem tudta elfelejteni.

Idén tavasszal meséli, hogy egyik szomszédunk tanyáján vannak lovak, és van egy kiscsikó, akinek meghalt az anyukája, eddig ők nevelték, és most igen kedvező áron eladnák. Ránéztem, hát egy kisfiú csillogó szemeivel nézett rám. Szeretnéd? -  kérdeztem. Igen! - mondta. Nem álltunk valami jól anyagilag, de úgy gondoltam, hogy egyszer minden gyermekkori álomnak teljesülnie kell. Akár 40 év múlva is.
Így került hozzánk Mátyás. A fenti képeken idekerülésekor, a lentin most, egy éves korában látható.
A dologhoz tartozik, hogy Tamás mezőgazdász, testvére pedig hajóskapitány lett.

Folytatás

Kecskéink száma 5 év alatt 25-re nőtt.

Közben egyéb állatkák is érkeztek:

nyuszik;

tyúkok és kacsák;

 

csüngőhasú malacok;

  

 

és Mátyás, a csikó

 Házőrzőink:

Cicó, az egerésző

és Bojti kutya

Mára ennyit. Holnap elmesélem Mátyás történetét.

Bemutatkozás még egyszer

Nyájas Olvasóink!

 Itt az ideje, hogy végre rendesen bemutatkozzunk, a blogot ugyanis a gyermekeink hozták létre meglepetésképp, én csak szűkre szabott időmben szoktam  gyorsan írni valamit.

A főszereplők:

                                                                Tamás, a gazda

 Marika, a sajtkészítő és blog-író

Ági lányunk, aki a reklám- és marketing manager szerepét tölti be

A képeken remélhetőleg még szerepelni fog két másik lányunk, az ő férjeikkel és gyermekeikkel, a 4 (már majdnem 5!) fiúunokánkkal.


Tehát, mint már az elején írtuk, Ságvárra költözésünk után ünnepelte férjem az 50. születésnapját, amire mi, többiek viccből vettünk egy kecskét. Ehhez tudni kell, hogy Tamás mezőgazdász, és mindig is állatokat szeretett volna tartani, de ezt Siófokon nem tehette meg. Mivel egy kecske nem kecske, követte őt a többi, és jelenleg itt tartunk:

 Folytatása következik holnap!