Egyik szemem...

...sír, a másik meg nevet. De azóta már a sírós is mosolyog!
Rögtön megmagyarázom. Két hete nem írtam, sok volt a dolgom, ezenkívül készültem a vásárra. Hála Istennek, sok tej volt, így sok sajt is lett. De régi vágyam volt, hogy mézeskalácsot is készíthessek a vásárra.
Mindig szoktam karácsonyra sütni, de mióta Ságváron minden évben van "Süssünk együtt mézeskalácsot" program az adventet megelőző hét szombatján, kedvet kaptam, hogy a megszokott karácsonyi díszeken kívül mást is készítsek. Így már készült mézeskalácsból házikó, vonat, gyertya- és mécsestartó, adventi koszorú, stb.
Mivel Ságváron havonta ismét van vásár, szerettem volna a régi vásárok hangulatát feleleveníteni azzal, hogy mézesbábokat is árulunk. A múlt héten éjszakába nyúlóan készítettem a mézesbábokat, és előre örültem, hogy fognak neki örülni az emberek. Hát ez nem jött be. Talán 4-5 darabot adtunk el.

 A másik szemem azért nevet, mert kecskesajtból viszont rekordmennyiséget adtunk el! Volt olyan vevő, aki 8 db-ot vásárolt!

A sírós szemem pedig azért mosolyog, mert a lányom vitt Pécsre a mézesbábokból, és a munkahelyén nagy sikert aratott!
Én nagyon szeretném hogy a vásárokon a kínai meg "erdélyi" árutömeg mellett (nem mondom hogy helyett, mert azért ez is kell) a helyi kistermelők portékái legyenek többségben! Hogy ott legyen a helyi tejtermelő, fazekas, méhész, a saját zöldség-gyümölcs termését áruló nénike, meg az a sokk értékes hobbit űző helybéli vagy környékbeli ember!
Azért nem adom fel. A decemberi vásárra is készülök mézeskaláccsal!!!

Mátyás története

Tamás a Dunakanyarban, Dömösön született, és ott is élt 12 éves koráig. Édesapja hajóskapitány volt, sokszor volt úton. A szemben lévő házban lakott viszont Bátyus, édesapja testvére, aki napi munkája mellett
gazdálkodott. Volt traktorja, lovaskocsija és voltak lovai. Tamás örökké ott volt, ha segíteni kellett, ha mentek valahova, hajtotta a lovakat. Egyszer kiscsikó született. Bátyus azt mondta: " na öcsém, ez a csikó a tied lesz!"  Tamásnak ezentúl minden reggel  és iskola után oda vezetett az első útja. Ápolta, gondozta a kiscsikót. Egyszer azonban hiába ment - a csikót eladták. Ezt az esetet egész életében sem tudta elfelejteni.

Idén tavasszal meséli, hogy egyik szomszédunk tanyáján vannak lovak, és van egy kiscsikó, akinek meghalt az anyukája, eddig ők nevelték, és most igen kedvező áron eladnák. Ránéztem, hát egy kisfiú csillogó szemeivel nézett rám. Szeretnéd? -  kérdeztem. Igen! - mondta. Nem álltunk valami jól anyagilag, de úgy gondoltam, hogy egyszer minden gyermekkori álomnak teljesülnie kell. Akár 40 év múlva is.
Így került hozzánk Mátyás. A fenti képeken idekerülésekor, a lentin most, egy éves korában látható.
A dologhoz tartozik, hogy Tamás mezőgazdász, testvére pedig hajóskapitány lett.

Folytatás

Kecskéink száma 5 év alatt 25-re nőtt.

Közben egyéb állatkák is érkeztek:

nyuszik;

tyúkok és kacsák;

 

csüngőhasú malacok;

  

 

és Mátyás, a csikó

 Házőrzőink:

Cicó, az egerésző

és Bojti kutya

Mára ennyit. Holnap elmesélem Mátyás történetét.