Rögtön megmagyarázom. Két hete nem írtam, sok volt a dolgom, ezenkívül készültem a vásárra. Hála Istennek, sok tej volt, így sok sajt is lett. De régi vágyam volt, hogy mézeskalácsot is készíthessek a vásárra.
Mindig szoktam karácsonyra sütni, de mióta Ságváron minden évben van "Süssünk együtt mézeskalácsot" program az adventet megelőző hét szombatján, kedvet kaptam, hogy a megszokott karácsonyi díszeken kívül mást is készítsek. Így már készült mézeskalácsból házikó, vonat, gyertya- és mécsestartó, adventi koszorú, stb.
Mivel Ságváron havonta ismét van vásár, szerettem volna a régi vásárok hangulatát feleleveníteni azzal, hogy mézesbábokat is árulunk. A múlt héten éjszakába nyúlóan készítettem a mézesbábokat, és előre örültem, hogy fognak neki örülni az emberek. Hát ez nem jött be. Talán 4-5 darabot adtunk el.
Én nagyon szeretném hogy a vásárokon a kínai meg "erdélyi" árutömeg mellett (nem mondom hogy helyett, mert azért ez is kell) a helyi kistermelők portékái legyenek többségben! Hogy ott legyen a helyi tejtermelő, fazekas, méhész, a saját zöldség-gyümölcs termését áruló nénike, meg az a sokk értékes hobbit űző helybéli vagy környékbeli ember!
Azért nem adom fel. A decemberi vásárra is készülök mézeskaláccsal!!!
Remek otlet...s remelem sok ember eljut a gondolatig legalabb, hogy a hagyomanyokat tovabb kell orizni , mert mind hasznos es azon felul emberi kapcsolat apolo is szerintem..
VálaszTörlésGratulalok a kezdemenyezeshez.Sok sikert a tovabbiakban.