Tamás a Dunakanyarban, Dömösön született, és ott is élt 12 éves koráig. Édesapja hajóskapitány volt, sokszor volt úton. A szemben lévő házban lakott viszont Bátyus, édesapja testvére, aki napi munkája mellett
gazdálkodott. Volt traktorja, lovaskocsija és voltak lovai. Tamás örökké ott volt, ha segíteni kellett, ha mentek valahova, hajtotta a lovakat. Egyszer kiscsikó született. Bátyus azt mondta: " na öcsém, ez a csikó a tied lesz!" Tamásnak ezentúl minden reggel és iskola után oda vezetett az első útja. Ápolta, gondozta a kiscsikót. Egyszer azonban hiába ment - a csikót eladták. Ezt az esetet egész életében sem tudta elfelejteni.
Idén tavasszal meséli, hogy egyik szomszédunk tanyáján vannak lovak, és van egy kiscsikó, akinek meghalt az anyukája, eddig ők nevelték, és most igen kedvező áron eladnák. Ránéztem, hát egy kisfiú csillogó szemeivel nézett rám. Szeretnéd? - kérdeztem. Igen! - mondta. Nem álltunk valami jól anyagilag, de úgy gondoltam, hogy egyszer minden gyermekkori álomnak teljesülnie kell. Akár 40 év múlva is.
Így került hozzánk Mátyás. A fenti képeken idekerülésekor, a lentin most, egy éves korában látható.
A dologhoz tartozik, hogy Tamás mezőgazdász, testvére pedig hajóskapitány lett.
Ez olyan megható :)
VálaszTörlés